Szociális építészet: az egymásra figyelés, emberség, bizalom műfaja
Szociális Építészeti Kerekasztal a Reflekt Studio szervezésében a Design Hét Budapesten
Résztvevők:
Both Emőke, a BAGázs képviseletében, Siroki László, (többek között) a Tomori TASZPONT jogsegélyállomás képviselője, Gulyás Erzsébet, a Reflekt Studio alapító tagja, a Hello Wood szociális építészeti workshopjainak koordinátora, Barcza Dániel, a MOME Ecolab alapítója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design Intézetének igazgatója, Oroszlány Miklós a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének építésze és Gáspár Máté, az Open Society Institute művészeti és kulturális programigazgató-helyettese.
moderátor: Szemerey Samu, építész, urbanista
Az idei évben a MOME line - design műhely és a Reflekt Studio által szervezett Hello Wood kapcsán egy nagyon fontos új párbeszéd erősödött fel szakmai, építészeti és civil körökben, amely új szemléletmódot honosíthat meg itthon vagy akár paradigmaváltást hozhat a jelenlegi építészeti gondolkodásmódban. A Hello Wood alkotótábor egyik idei fókuszpontja a társadalmi felelősségvállalás volt; az alkotók azt tűzték ki célul, hogy az alkotótáborban készült művek valódi igényeknek feleljenek meg, az adott kulturális és természeti adottságokra, helyi körülményekre reflektáljanak. 4 alkotó-csapat kifejezetten szociális építészeti projekteket valósított meg. Október 2-án ezek kapcsán rendezett kerekasztal-beszélgetést a Reflekt Studio. Miközben érződött, hogy a téma kitaposatlan utakon jár hazánkban, a szociális építészettel foglalkozó stúdió vezetőinek Pozsár Péternek és Gulyás Erzsébetnek sikerült egy asztal köré ültetnie a téma néhány különböző területen dolgozó úttörőjét, akiket Szemerey Samu építész, urbanista, a beszélgetés moderátora, a tőle megszokott higgadt professzionalizmussal kovácsolt beszélgető partnerekké. Az alábbiakban a kerekasztal-beszélgetés legfőbb gondolatainak összefoglalóját közöljük.
A beszélgetés a szociális építészet és a közösség-fejlesztés kapcsolatának fejtegetésével kezdődött. Gulyás Erzsébet, építész azzal a gondolattal indított, hogy az építészetnek nagyban megváltozott a szerepe a mai társadalomban, ahol az építész nem a társadalmon kívüli szereplő többé, az építés közösségi esemény. Both Emőke a BAGázs képviseletében a problémát a közösség-építés felől közelítette meg, hiszen az ő tevékenységük kiindulópontja eredetileg ez: kézműves-, sport és mentor programokra fókuszálnak a bagi telepen. Az ő esetükben az építészeti gondolkodást elsősorban az vezérli, hogy hogyan lehetne olyan helyet teremteni, ahol a közösség együtt lehet. A fiatal szociális munkás kitért arra, hogy milyen nagy kihívást jelent mindez, hiszen a mélyszegénységben élő közösségeknek mindennapi megélhetési gondokat kell megoldania, így egy-egy hosszabb távú projekt - mint amilyen egy építkezés - szokatlan távlatokat és türelmetlenséget szül. A helyi lakosok gyors eredményekre vágynak, amelyek enyhítik a szegénység adta napi problémákat. A helyi fiatalokat bevonják a tervező munkába, ám az idealisztikus megoldások helyett a tervező-csapatok sokszor a gyors megoldások felé terelik a projektet. Siroki László, aki többek között a Tomori TASZ pontot vezeti, ám a kerekasztal beszélgetésre mint a Hello Wood szakácsi-projektjének helyi összekötője kapott meghívást, kifejtette, hogy általában nem könnyű helyzet, amikor szociológusok, szociális munkások érkeznek a faluba, de az még szokatlanabb volt a helyiek számára, amikor építészek először tettek látogatást náluk. Éppen ezért először kételkedve fogadták a Hello Wood építészeinek közeledését és nem hitték, hogy a helyi beavatkozás sikeres lehet. Ehhez képest a projekt nem várt sikert és helyi összefogást eredményezett, majd a pozitív folyamatok hatására jelentős összeget nyert a település köztér felújítására. A lakosság és a helyi vezetők - akik között gyakran előfordulnak konfliktusok - együtt várták a szakácsi Tigris-installációt és elindult valami a faluban, ami a közösséget összekovácsolja. A projekt sikerének titka nemcsak a helyiek nyitottsága volt arra, hogy valami közös ügy jöjjön létre a kis 183 lelket számláló településen. A Hello Wood alkotóinak - többek között Szőke Gábor Miklós, szobrászművésznek, a Tigris tervezőjének - nyitott és közvetlen attitűdje is hozzájárult ahhoz, hogy a közösség gyanakvás helyett nyitott volt. Barcza Dániel, aki a MOME Ecolabnak - a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező műhelyének vezetője, kicsit más aspektusból közelített. Az ő elsődleges céljuk, hogy a MOME formatervező hallgatóit olyan helyzetbe hozzák, amilyennel még előtte nem voltak kapcsolatban. A rendszeresen luxusmárkák által megbízott fiatal tervezők részére elengedhetetlenül fontos és szemléletváltást hoz a társadalmi valósággal való találkozás. A MOME Ecolab bódvalenkei freskófaluba szervezte az idei alkotótáborát. Barcza szerint elengedhetetlen tényezők a bizalom és az egymás iránti tanulási vágy ahhoz, hogy egy-egy - jelen esetben - szociális formatervezéssel foglalkozó projekt sikeres legyen. Azzal a céllal indultak neki az idei projektnek, hogy tanuljanak a helyi szokásokról, ezért az idei táborukat egy felméréssel kezdték a helyi étkezési szokásokról, aminek eredményeként később egy szakácskönyv is készült. A cél az volt, hogy helyi értékekre koncentráljanak. Érdekes perspektívát hozott a kerekasztal-beszélgetésbe Oroszlány Miklós a Budapesti Műszaki Egyetem építésze, aki az egyetlen olyan szakember volt az asztalnál, aki megtapasztalta, hogy Nyugaton a szociális építészet egyik legfontosabb iskolájában az albamai Rural Studioban hogyan működnek hasonló projektek. Az amerikai példa szerinte annyiban különbözik a magyartól, hogy a szegénység által sújtott feketék-lakta környékek méginkább szegregált közösségeket rejtenek. Eleinte a szociális-építészeti projekt fókuszpontja ott is az egyetemi építész-oktatáson volt, azaz azon, hogy a diákok valóságos megrendelőknek dolgozzanak. Az egyetem által finanszírozott projekt eredeti célja az volt, hogy közösségi tereket hozzanak létre. Az évek során az épületek léptéke változott a program szervezettebbé vált. Gáspár Máté az Open Society Institute kulturális és művészeti programokért felelős munkatársa mint finanszírozó (többek között az idei Hello Wood egyik kiemelt támogatója) vett részt a beszélgetésen. Elmondta, hogy az ő szerepe a tapasztalat-szerzés és részvétel helyett, egy stratégiai irányvonal kialakítása, amely szerint egy hosszabb, időbeni horizonton szertné vizsgálni, hogy melyik modell működőképes. Persze a tapasztalat visszajelzése - mint a jelen kerekasztal - a stratégiát alkotó finanszírozók felé kulcs fontosságú.
A beszélgetés második részében a szakemberek arról folytattak eszmecserét, hogy ez a fajta “akció-építészet” mennyiben újdonság, mennyiben sajátos terület az építészeten belül. Gulyás Erzsébet szerint nem a műfaj más, hanem a folyamat, amelyben az idő fontos dimenzió, ám a tervezői sajátosságok megmaradnak. Az építészet, amely amúgy sem magányos műfaj, itt szorosabban kapcsolódik a helyi közösségek “belső energiájával”, hiszen azok egyébként kivetnék magukból az olyan projekteket, amelyek nem helyi igényekre reagálnak. A finanszírozás is nagyobb szektort mozgat meg. Siroki László ismét a településre érkező tervezők és a helyiek kapcsolatára helyezte a hangsúlyt. Szerinte ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy kikkel találkoznak a helyiek: olyanokkal, akik lenézik őket vagy olyanokkal, akik barátsággal, tisztelettel, egyenrangú félként közelítenek feléjük. Ez adja az olyan projektek sikerét mint a szakácsi Tigris: a lakosok a Tigris érkezése óta őrzik a falécekből készült szobrot, nehogy baja essen, hiszen azt jó szívvel, tisztelettel adták nekik és ezért nagyon megbecsülik. Barcza Dániel elmondta, hogy a szociális építészet a közösség-fejlesztés integratív és interdiszciplináris műfaja, amely az építészeten belül önmagában nem tud működni. Nyugaton ezt úgy hívják, hogy “Development Studies”, ahol már az oktatásban is különböző területeket integrálnak. Magyarországon jelenleg még mindig probléma, hogy a formatervező nem ért szót az építésszel, szociológussal. Ezért a nyitottság mellett kulcs fontosságú a kommunikációs szint és a különböző érdekek egyeztetése. Gulyás Erzsébet - reflektálva az előbbiekre - megjegyezte, hogy számára a “közösség-fejlesztés” és “development” önmagában nem jelent sokat, míg az építészet jó eszköz konkrét a célok kitűzésére. Siroki László szerint fontos a hogy legyen helyi közösség, mert így a helyiek sokkal jobban átvészelik a szegénységet, azaz a túlélési stratégiához hozzátartozik az egymásra utaltság és annak felismerése egy közösségen belül. Egy szoros közösségben a helyiek megosztják egymással amijük van, összeülnek és beszélgetnek. Ahol nincs közösség ott az embereket könnyű egymás ellen hangolni.
A szakemberek ezután tovább beszélgettek arról, hogy az építészek milyen képességekkel és eszközökkel rendelkeznek jelenleg arra, hogy közösség-fejlesztéssel foglalkozzanak, hiszen hagyományosan itthon az építész-oktatás nem erre nevel. Oroszlány Miklós fontos pontot említett: az építészeti kiválóság annyiban nagyon fontos lehet, hogy az alkotások, építészeti-szakmai színvonaluknál fogva bekerüljenek a nyilvánosságba, ezzel a projekteket ismét egy kommunikációs szintre emeleve. Az amerikai példák közül azért az alabamai lett a leghíresebb, mert olyan alkotások születtek, amelyeket a szakmai sajtó megjelenített, ezzel felkeltve nyilvánosság figyelmét. Mindez lendületet adott a projekteknek az első 10 évre.
Itt a kerekasztal körül felmerült a kérdés, hogy mennyiben más a helyi lakosok és a tervezők világa esztétikai értelemben. Oroszlány szerint a helyiek befogadó-készségét inkább az határozta meg, hogy mennyire lettek bevonva az építésbe: akik kívülállók maradtak kevésbé fogadták be a projekteket. Gulyás Erzsébet a Hello Woodon szerzett tapasztalatok alapján elmondta, hogy az “ízlés-különbség” kérdése egyik projektben sem jelentett problémát, a párbeszéd kialakítása, a kölcsönös bizalom, illetve a helyi hiányra reagáló funkció mentén való tervezés nem hagyott teret egy esetleges esztétikai nézeteltérésnek. Egyedül Beret faluban volt egy praktikus eset, amely során egy kerítés elbontásáról hosszasan egyeztettek építészek és helyiek, majd miután az lebontásra került a projekt alatt a helyiek mégis újraépítették az építészek távozásával. Ez egy nagyon érdekes tapasztalat volt, hiszen az egyeztetési folyamat félreértésekhez vezetett, amelyből szeretnének tanulni és beépíteni ezt a tapasztalatot jövőbeni projektekbe.. Siroki László ironikusan ehhez csak annyit tett hozzá, hogy ő a helyi közösség építése mellett, kezdeményezni fogja, hogy szociológusok, szociális munkások és építészek is alakítsanak közösséget, rámutatva ezzel a szakmák közötti egymás- mellett-elbeszélés problémájára.
Szemerey Samu moderátor ekkor rátért a fenntarthatóság nagyon fontos kérdésére, azaz arra, hogy lehet-e a szociális építészet karrier-kép egy építész számára, illetve egy-egy projekt finanszírozás szempontjából fenntartható. Gulyás Erzsébet szerint az első kérdésre a válasz: igen, azonban ez egy más építész-szerepkör mint a hagyományos. Siroki László elmondta, hogy amint egy térség el tud kezdeni a turizmusba befektetni, például pályázatos formában, szükség van tervezőkre. Oroszlány Miklós elmesélte, hogy Amerikában a mélyszegénységben élő térségek fejlesztésében eleinte tisztán piaci-alapon működő építész-irodák nem vesznek részt. Amint egy térség sikeres bevatkozáson megy keresztül ezek is megjelennek és feszültség keletkezik az építész-csoportok között, hiszen verseny keletkezik az odáig egyetem finanszírozta építészek és a piac más, újonnan belépő szereplői között. Ez általában akkor alakul ki, amikor a fejlesztés egy komolyabb középület nagyságát eléri. Siroki László szerint számukra inkább az a probléma, hogy a fizetőképes kereslet alacsony a hátrányosabb helyzetű térségekben, így a szakember-kínálat is csekély: ők borsodban 50 kilóméteres körzetben nehezen tudnak igazán jó építészt találni, ezért nagyon örülne, ha verseny-helyzet alakulna ki építészek között a térségben. Barcza Dániel szerint sokat tanulhatunk a Nyugattól: a hagyományos piaci-modell szerint előnyösek lehetnek a kínálati oldal részére az alacsony profit-rátájú, de nagyobb piacok.
A következő kérdéskör a monitoring, a mérés, ellenőrzés problémáját feszegette. Gáspár Máté szerint egy szempont, amellyel jól nyomon tudják követni a Hello Wood projektek eredményét finanszírozóként, az az, hogy “a Tigris a helyén áll” mint egy hardver, amely közösségi aktivitást generál. Barcza Dániel ehhez hozzátette, hogy a designer szakma egyre inkább a szoftver-típusú gondolkodás felé mozdul, azaz a rendszerek, szolgáltatások tervezése felé. Siroki Lászlóék a Tigris köré Tigris-fesztivált szerveznek, amely bevételt fog termelni, illetve munkát ad a helyieknek.. Both Emőkéék célja, hogy a közösségi hely újabb ajtókat nyisson meg. A tér ugyanis kihozni látszik a közösségen belüli konfliktusokat és ezen keresztül tudnak a feszültségekkel foglalkozni, régi sérelmeket kibeszélni például lakossági fórum formájában. Ez azért is nagyon lényeges, mert általában nincs hagyománya annak, hogy leül a közösség megbeszélni konfliktusokat. Gulyás Erzsébet szerint az eredmények nem csak helyileg mérhetőek, hanem azon is, hogy kik csatlakoznak be egy-egy nagy projektbe kívülről. A finanszírozás kérdéskörre visszatérve Oroszlány Miklós azt mondta, hogy Amerikában szóba sem kerül az állami finanszírozás, egy-egy projekt akkor működik, ha profit-orientált a vállalkozás és vállalatok látnak benne jövőt. Az egyetemi projektekben a diákok feladata, hogy megszerezzék a szponzor-pénzt. A finanszírozásban nagy szerepet játszanak a helyi gazdasági szereplők. Gáspár Máté szerint itthon nem mint állami, hanem mint EU-s finanszírozás merül fel a kérdés.
A beszélgetés végén a moderátor helyt adott a közönség kérdéseinek. Az első kérdés Siroki Lászlótól, arra irányult, hogy milyen okai lehetnek annak, hogy gyenge a közösség településen belül. Siroki saját tapasztalata, hogy ott van szorosabb közösség, ahol kevés az új beköltöző a faluba. Problémát jelent, ha több politikai párt van jelen településen belül: a pártok képviselői szétforgácsolják a közösséget. A közmunka program is rengeteg konfliktust és széthúzást szül, mert egy-egy roma közösségen belül sokszor többszázan szeretnének dolgozni és megkapni csekély számú 20-30 közmunkahelyet.
Egy másik kérdező azt kérdezte, hogy hogyan definiálják magukat a szociális építészeti projektek a szociális lakáspolitikai beavatkozásokhoz képest és hogyan próbálják a jelenlévők kikerülni a “gettó csinosítást”. Erre Pozsár Péter a Reflekt Studio másik vezetője felelt: az ő projektjeik során a szándék, az együttműködés és a kommunikáció kap nagy szerepet. A szociális építészeti projektek alulról jövő kezdeményezések, amelyeknek iránya van, amelyeket igények határoznak meg. A sokszor emlegetett Tigris például nem is kifejezetten építészeti projekt, hanem az egymás felé fordulás, egy szemléletmód megnyilvánulása, az egymásra figyelés kiindulópontja. Gulyás Erzsébet ehhez hozzátette, hogy sok program irányul a szociális lakás-építésre, de ahhoz, hogy ezek tényleg ne csak a “gettót dekorálják” az első lépés a párbeszéd.
Sajtóiroda: Zerocom: Vásony Nóra nora@vasony.hu +36 30/5503192 és Harmati Kata kata.harmati@gmail.com +36 30/5449433
Hello Wood alkotások: https://www.facebook.com/notes/hello-wood/hello-wood-2012-alkot%C3%B3k-%C3%A9s-alkot%C3%A1sok/422702594448801
Főszervezők: MOME line – design műhely: http://www.momeline.hu/ REFLEKT Stúdió: http://reflektstudio.blogspot.com/ Társszervező: DEMO http://demotabor.com/
Workshop társszervezők: Medence Csoport, MOME Ecolab, VJ Centrum Partnerek: Romaversitas Alapítvány, Zerocom Tanácsadói testület: Gerendai Károly, Halasi Rita Mária, Leena Pasanen, Árvai-Nagy Krisztina, Martinkó József, Ráday Dávid, Ráday MIhály
Kiemelt támogatók:
Jaf Holz Ungarn Kft., OSI, Nemzeti Kulturális Alap, “Budapest Bank Budapestért” Alapítvány
Támogatók: Bird and Bird, BISON, Cypress, DHL Supply Chain, Élmények Völgye, Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt., Häfele, Holland Királyság Nagykövetsége, International Visegrád Fund, Kisvakond Szaküzlet, Lezák Zoltán Sütőüzeme, Makita, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Nemzeti Kulturális Alap, Pi-Pi Kft., Proud, Remmers, Schiedel, Sziget, Tecnocooling Kft., The Budapest Design Meetup
Média partnerek: Designeast, építészfórum, hg.hu, Index, Kultúrpart, Magyar Asztalos, Octogon, Spektrum Home, Trendguide
